AMIKOR MÁR NEM BÍZOL A CSODÁBAN, AKKOR...
Hogyan lettem aktív endometriózissal mégis várandós

2016 februárjában kezdődött: rosszul lettem munka közben.

Aznap sokat ültem az autóban, majd mikor kiszálltam, belém hasított egy intenzív, egyre erősödő, bal oldali fájdalom. Ez a fájdalom odáig fajult, hogy már csak hanyatt, felhúzott térdekkel tudtam feküdni, de ülni, állni egyáltalán nem.

Addig álmomban sem gondoltam, hogy létezik ilyen fájdalom.

Hosszú, gyötrelmes köröket futva jutottam el a SOTE I-re, ahol kiírtak műtétre, ENDOMETRIÓZIS gyanújával. Az áprilisi műtétig rengetegszer voltam rosszul, ami nagyon megnehezítette a mindennapjaimat. Végre eljött a várva várt időpont. A műtét során egy 6x5 cm-es bal oldali petefészekcisztát távolítottak el, a petefészkem egy kis darabjával együtt. Tele voltam összenövésekkel, a hashártyámon sok kis endó volt. A kórházban a nővérkék nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. A műtét utáni 3. napon mehettem haza, a kontrollon pedig megkaptam a biztos, szövettannal alátámasztott diagnózist: ENDOMETRIÓZIS.

A diagnózis sajnos nem lepett meg, mert anyukám életét is ez a betegség keserítette meg.

Egy évet kaptunk a párommal arra, hogy természetes úton lehessen gyermekünk- utána jött volna a lombik. Én azonban nem vártam a csodára, utánamentem a dolgoknak. Sikerült egy olyan endokrinológussal beszélnem, aki ismeri, tudja, mi az az endometriózis. Átbeszéltük, milyen vizsgálatokra van szükség és mikor, mivel az effajta vérvételeket a ciklus adott napján kell megcsináltatni.

Ahogy teltek a hetek és a hónapok, a görcsök visszatértek, rosszabbodtak, néha más, nagyon kellemetlen tünetekkel együtt.

A vizsgálatok eredményeivel visszamentem az endokrinológushoz, ahol kiderült, hogy az endometriózis mellett inzulinrezisztencia és pajzsmirigy-alulműködés is nehezíti a helyzetet. Így tehát a csodára hiába is várnánk. Ha ez nem lenne elég, az endometriózis kiújult és tovább is terjedt. Megjelent a hüvely-végbél közötti részen, a méh hátfalánál, és balra-hátra a belek felé. Utrahang hegyek után az endokrinológusom Bokor Attila doktorhoz irányított. Azt mondta, túl bonyolultnak tartja az esetemet. Az általa kikért orvosi papírokból közben az is kiderült, hogy a műtétem során nem csinálták meg a petevezetők átjárhatósági vizsgálatát. Mindezek tudatában már tényleg semmi esélyt sem jósoltak arra, hogy természetes úton lehessen babánk.

Elkezdtük tervezni a következő műtétet, és lélekben készültünk a lombikra is. Eközben próbáltuk azt is kitalálni, vajon ezeket miből is fogjuk kifizetni, merthogy a lombiknak tb-re is elég húzós az ára. Ráadásul az idáig vezető köröket is mind magánban intéztünk, mert tb-re mindent elintézni, az iszonyúan sok idő... De mi azt mondtuk, képesek vagyunk bármit megtenni a sikerért!

A második műtétem február 6- ára volt kitűzve, pont egy évvel azutánra, hogy legelőször rosszul lettem. Eközben elkezdtem szedni a felírt gyógyszereket a pajzsmirigy-alulműködésemre és az IR- re, plusz még D3-vitamint is. A természetes úton való babajövetelt már feladtuk, nem számoltuk a ciklust, nem figyeltünk semmire. Elengedtük a kérdést, mondván: úgysem jön össze. A műtéti várakozás idején pedig lefoglaltam magam, hogy ne forduljak befelé a sikertelenségek miatt. Végre eljött január vége, már csak az altató orvoshoz kellett volna mennem, hogy meglegyen az összes, műtéthez szükséges lelet és vizsgálat. Azon a héten csütörtökön azonban nem jött meg a ciklus szerint esedékes vérzés, szombaton pedig elkezdtek fájni a melleim. Rengetegen mondták, hogy csináljak tesztet, de én csak legyintettem, hogy áh, biztos nem lehetek terhes, hiszen megmondták. Aham… De addig-addig mondogatták, hogy végül beadtam a derekam. Január 30-án pedig pozitívat teszteltem! A műtétem előtt kereken egy héttel! Ugyan aktív endometriózissal lettem várandós, mégis életem legszebb, lassan két éve van mögöttem. Kihordtam a terhességem a 35.hétig; és egy csodaszép, egészséges kisfiút szültem természetes úton. Ez a kisfiú a héten lesz 15 hónapos.

A terhesség és szoptatás alatt sajnos nőtt az endometriózisom. Így újult erővel, nagy lendülettel vágunk bele az újabb vizsgálatokba, műtétbe. Szeretnénk egy kislányt is majd, de lehetőleg endometriózis nélkül, mert nem áltatom magam: egyáltalán nem volt könnyű a terhesség aktív endometriózissal.

Üzenem nektek: nem szabad feladni, csak néha el kell engedni és bízni. Legfőképpen magadban bízz!!

Laura

superbaby.jpeg

Foto: unsplash.com 

Az oldalon általánosan nem szakemberek írnak, posztolnak, így az oldalon olvasottak nem alkalmasak diagnosztizálásra, ha tüneteid nagyon hasonlóak, felvetődött benned, hogy te is ezzel a betegséggel küzdesz, keress fel egy endometriózis kezelésben jártas orvost, szakembert. Az oldalon olvasott történetek egyedi, szubjektív véleményeket tartalmaznak, lehet, hogy rád nem jellemzőek, ha mégis magadra ismertél egyes tünetek alapján, keres fel egy endometriózis specialistát, nőgyógyászt.

A blogon minden történet anonim, vagy megváltoztatott keresztnévvel olvasható. Az érintett intézmény, orvos sok esetben szándékosan megváltoztatott jellemzőkkel szerepel bennük, mindenki személyiségi jogait tiszteletben tartva. A történetek szereplőivel kizárólag az Ő beleegyezésükkel lehet felvenni a kapcsolatot, amennyiben erre lenne szükséged, írj üzenetet ide: endotamogato@gmail.com

Egészséget és boldog babavárást kívánunk.

Endometriózis Támogató Blog szerkesztőcsapata

Kövess minket a facebookon is:

Zárt facebook csoportunk: Endometriózis Támogató Csoport

Nyilvános facebook oldalunk: Endometriózis Támogató Közösség

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozistamogato.blog.hu/api/trackback/id/tr7114398780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Endometriózis Közösség

A blog célja, hogy az Endometriózissal küzdő nők történeteit megosszuk mindazokkal, akik valamilyen formában érintettek. Sorstársak, családtagok, barátok, segíteni vágyók. A történeteket anonim módon jelentetjük meg. Célunk nem az, hogy betegeket zászlónkra tűzzünk, csupán történeteikkel jelezni kívánjuk, hogy az otthonukban ülő, éppen tanácstalanul az interneten böngészők is tudják, nincsenek egyedül.

Friss topikok

Címke feed

  • Őrületbe kerget minden apró zaj? Nem a te hibád!
  • Július 16.: lemészárolják a cári családot (1918)
  • Így készítsd fel bőrödet a napozásra!
  • Termések nyárra és télre.
  • Hogy nézne ki a tested, ha rá lenne tetoválva az életed?
  • Übergáz (kritika)
  • Így hasznosítják újra a hulladékot!
  • Fehér Ház: Elnöki rezidencia és sportcentrum
  • Színek, képek, érzések...