Kirabolva, megcsonkítva, összetörve
Amikor csak egyetlen járható út marad

Julcsi története, 3. rész

Tele kétségekkel és félelmekkel mentem el a kiírt vizsgálatokra. 

Az MR-felvétel is mutatta a cisztát, a bélben lévő csomót, a hólyagérintettséget viszont nem.

A sebész azt mondta, hogy a bélendometriózis csak az érintett bélszakasz kivágásával távolítható el, az urológus pedig azt, hogy a hólyagról jó eséllyel vágás nélkül is  leválasztható lesz az endo. Azért azt is elmondták, hogy mint minden műtétnek, ennek is van kockázata (pl. sztóma, idegsérülések, varratelégtelenség), még ha ezekre kicsi is az esély. Én viszont biztos voltam benne , hogy amilyen peches vagyok, az összes meg fog történni velem.

47792548_263412154328278_3686071822555545600_n.png

(kép forrása: Pixabay)

2017. január 8-án, a műtét előtt egy nappal kellett befeküdnöm a klinikára, az előkészületek miatt.

Aznap bejött hozzám az orvosom, és átbeszéltük, mihez engedem, hogy hozzányúljon, és mihez nem. Megegyeztünk, hogy csak és kizárólag a lombikhoz szükséges beavatkozásokat végzi el, kiszedi a cisztát és oldja az összenövéseket.

A másnapi műtét után az intenzíven ébredtem. Még a szememet sem tudtam kinyitni, olyan fáradt voltam, de rögtön a hasamat tapogattam. Szerencsére “csak” a laparoszkópia nyomait éreztem. A műtét sikeres volt, viszont annak ellenére, hogy szóban nem ebben állapodtunk meg, kivágta a hólyagban lévő, még kis méretű endos elváltozást, megelőzve ezzel a későbbi bonyodalmakat.  Katétert kaptam, 10 napra, és egy drain csövet, amit a 4. napon távolítottak el.

Reggelig pihentem, legalábbis megpróbáltam, mert az intenzív nem az a “nyugodtan alvós” hely. Másnap a nővérkék megmutatták a katéterürítés csínját- bínját, és átköltöztettek egy látogatóbarát szobába is.

A katéterrel azonban megszenvedtem. Folyamatosan úgy éreztem, mintha pisilni kellene, de azt mondták, ez ilyenkor teljesen normális. Ennek ellenére az 5. napon már nem bírtam, sírva könyörögtem orvosért, akkora fájdalmaim voltak. Ekkor már komolyan is vettek, és kiderült, hogy a vizeletem tele van gennyel, fertőzést kaptam a katétertől.  Hát esküszöm nektek, már az első szem antibiotikumtól sokkal  jobban éreztem magam!

A nővéreket sokat kérdezgettem, hogy mi lesz a katéter kivétele után, és fog e fájni a kivétel. Meg utána, és úgy egyébként. Megtudtam, hogy néha elő szokott fordulni, hogy  valaki a katéter kivétele után nem tud pisilni. Hát ettől aztán nem nyugodtam meg, ső, jól bepánikoltam. Mérges voltam a dokimra, hogy minek nyúlt a hólyagomhoz, amikor nem ezt beszéltük meg.

Mérges voltam, mert a műtét előtt nem volt semmi bajom, de most meg majd biztosan lesz. Ismét a Lányok nyugtatgattak a csoportban, bár tény, hogy nem volt egyszerű dolguk velem.

Mikor a 10. napon eltávolították a katétert, azonnal éreztem a pisilési ingert. Sokat kellett inni, majd fél órát várni, utána mehetett a buli. Hála az égnek, minden rendben volt, jött rendesen, aminek jönnie kellett. Hazaengedéskor a lelkemre kötötték, igyak sokat és akkor is menjek pisilni, ha épp nem kell, hogy minél jobban tehermentesítve legyen a hólyagom. Na gondolhatjátok...aznap legalább félóránként rohangáltam a vécére, és még éjszaka is felriadtam. Szegény dokimat naponta felhívtam, hogy ugye tuti nem fog szétszakadni a hólyagomon lévő varrat. Szerencsére nem lett semmi baj, és pár héttel később már nem kaptam frászt sem minden apró, “szokatlan” dologtól. Olyan lett minden, mint azelőtt, és a kontrollon is rendben találtak a dolgokat. Sok idő után most először éreztem boldogságot, hogy valami tényleg úgy sikerül, ahogy kell.

Februárban mentem újra a lombikos dokihoz. Már csak egy méhtükrözés hiányzott a starthoz (még jó, hogy egy hónappal azelőtt műtöttek) , amit következő hónapban meg is csináltak. Az eredmény szuper lett, és végre a kezemben voltak a receptek, zöld utat kaptam a stimulációhoz.

2017. 04. 22. : a stimu első napja. El sem hittem, hogy végre itt vagyok.

Óriási izgalom, 21 injekció, amit a párom adott be, 28 tűszúrás, megannyi tabletta, és 17 nappal később kipipálhattuk a  petesejtleszívás is.

julicsi.jpg

11!! Ennyi petesejtetet sikerült leszívniuk. Örömömben elsírtam magam! A 11 petesejtből 6 csodaszép embrió kerekedett, 3 nappal később pedig megtörtént a beültetés. 2 ment a pocakba, 2x2 pedig fagyasztásra. Innentől a HCG-szintet mérő, sorsdöntő vérvételre 2 hetet kellett várni, ami rettenetesen sok idő volt. Idegtépő, kikészítő várakozás. Egyszer biztos voltam benne, hogy sikerült, a másikban pedig abban, hogy vége mindennek. De valahogy csak eltelt ez a két hét, és az eredményem 122 lett. Azt mondták, ez nem túl magas, de azért van némi remény, hogy mégis terhesség. A következő hétre behívtak ultrahangra. Akkor viszont már annyira kikészültem a várakozástól, hogy még előtte elmentem magán úton vérvételre. A HCG- szint ekkor 143 lett. Megint kikészültem, mert a kezdeti szintnek várandósság esetén 2 naponta duplázódnia kellene. Az ultrahangon nem láttak semmit, de onnantól 3 héten keresztül 2 naponta járnom kellett vérvételre és ultrahangra. Ezt a szörnyű bizonytalanságot nem kívánom senkinek...

Minden vérvétellel kicsit magasabb lett a HCG-szint, de mindig csak egészen kicsit. Már tudtam, hogy ebből nem lesz baba, és már minden erőmmel azt akartam, hogy csökkenjen a szint és legyen végre vége ennek az egésznek. De az utolsó ultrahangon a doki észrevett valamit a lezárt bal petevezetékemben.

MÉHEN KÍVÜLI TERHESSÉG GYANÚJA: ez állt a papíromon.

Hazaküldött összepakolni, majd befektetett a kórházba megfigyelésre. 4 nap múlva újabb ultrahangot csináltak, ahol már a jobb petevezetékben láttak valamit.  Megműtöttek, kivették a jobb oldali petevezetéket. A műtét után újra nézték a Hcg szintet, de a csökkenés nem volt olyan mértékű, mint kellett volna, 2 nap múlva pedig újra emelkedni kezdett. Ekkor már teljesen kiakadtam...Most tényleg kivették a teljesen egészséges, átjárható vezetékem, és még mindig nő a HCG-szint???  Ezek szerint értelmetlen volt az egész és elvesztettem magamból egy pótolhatatlan darabot. 5 napra rá csináltak egy egészségügyi küretet, ám  a HCG-szint csak emelkedett tovább, a szövettanok pedig negatívak lettek- nem mutatták a keresett terhesség nyomát. Na itt már szabályosan őrjöngtem. Még mit csinálnak velem? Mit vesznek még ki belőlem?

Pár nap múlva újabb műtét. Kivették a bal petevezetékemet is, azt amiben legelőször látták a gyanús képletet.

15 nap alatt 3 műtét!! Teljesen kimerültem. Vérvétel nélkül engedtek haza, valahogy hirtelen nem volt már az se fontos. Nagyon megviselt ez az egész, testileg és lelkileg is, rosszul voltam, magam alatt voltam, még az endo műtét után sem fájt ennyire. 4 héttel később, a kontrollon vettek vért is. Végre leesett a HCG-szint, végre már vége volt.

Ott álltam megcsonkítva, 26 évesen 6 műtéttel a hátam mögött, gyerek nélkül, végtelenül csalódottan. Elvesztettem mindkét petevezetőmet, a lelkem egy részét, a rossz helyre érkezett embriómat, és a spontán teherbeesés lehetőségét is,  amiben titokban az utolsó pillanatig reménykedtem.

Így végződött az első lombikom, de nem az utolsó, mert innentől nekem tényleg csak ez az egy út maradt ahhoz, hogy anya lehessek.

3 hónap kényszerpihenőt rendeltek el, 3 hónapot arra, hogy összekaparjam magam és újra nekivághassak. Még egyszer, remélhetőleg utoljára.

A legnagyobb gyengeségünk, hogy feladjuk a dolgokat.

A siker legbiztosabb módja, ha mindig megpróbáljuk, még egyszer utoljára.

(Willa Carther)

 

Julcsi

 

Az előző részt itt találjátok: Semmi nem megy könnyen  

A folytatást pedig hamarosan olvashatjátok!

Az oldalon általánosan nem szakemberek írnak, posztolnak, így az oldalon olvasottak nem alkalmasak diagnosztizálásra, ha tüneteid nagyon hasonlóak, felvetődött benned, hogy te is ezzel a betegséggel küzdesz, keress fel egy endometriózis kezelésben jártas orvost, szakembert. Az oldalon olvasott történetek egyedi, szubjektív véleményeket tartalmaznak, lehet, hogy rád nem jellemzőek, ha mégis magadra ismertél egyes tünetek alapján, keres fel egy endometriózis specialistát, nőgyógyászt.

A blogon minden történet anonim, vagy megváltoztatott keresztnévvel olvasható. Az érintett intézmény, orvos sok esetben szándékosan megváltoztatott jellemzőkkel szerepel bennük, mindenki személyiségi jogait tiszteletben tartva. A történetek szereplőivel kizárólag az Ő beleegyezésükkel lehet felvenni a kapcsolatot, amennyiben erre lenne szükséged, írj üzenetet ide: endotamogato@gmail.com

Egészséget és boldog babavárást kívánunk.

Endometriózis Támogató Blog szerkesztőcsapata

Kövess minket a facebookon is:

Zárt facebook csoportunk: Endometriózis Támogató Csoport

Nyilvános facebook oldalunk: Endometriózis Támogató Közösség

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozistamogato.blog.hu/api/trackback/id/tr1114472228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Endometriózis Támogató

A blog célja, hogy az Endometriózis Támogató Csoport tagjainak történeteit megosszuk mindazokkal, akik valamilyen formában érintettek. Sorstársak, családtagok, barátok, segíteni vágyók. A történeteket anonim módon jelentetjük meg. Célunk nem az, hogy betegeket zászlónkra tűzzünk, csupán történeteikkel jelezni kívánjuk, hogy az otthonukban ülő, éppen tanácstalanul az interneten böngészők is tudják, nincsenek egyedül.

Friss topikok

Címke feed

  • Esküvők a nagyvilágban - Kongói Demokratikus Köztársaság
  • Házikedvenc hímvesszők, falloszfák és a boszorkányok
  • Tudtad, hogy J.R.R. Tolkien Bibliát is fordított?
  • Füleki vár
  • Túlélési tippek a tél hátralévő részére
  • A zeneszerző, aki részegen is zseniális volt: 8 izgalmas történet Muszorgszkijról
  • Budapest–Isztambul automobil-túra – Egy országos verseny kudarca