Hegeim emlékeztetnek: Megküzdöttem vele és megszültem a kislányom
100% Endo, 0% esélyes áldott állapot

Laura vagyok, 27 éves. Én is szeretném megosztani veletek a történetemet az endometriózissal kapcsolatban.

14 éves korom körül kezdődtek a tüneteim, először "csak" a menstruációval együtt járó, 3-4 napig tartó, elviselhetetlen fájdalom, ami miatt sokszor nem tudtam iskolába sem menni. Mindig azért imádkoztam, hogy hétvégére essenek a legrosszabb napok, és otthon ki tudjam szenvedni magam. 

Akkoriban kezdtünk el orvoshoz menni a tüneteim miatt anyával. Körülbelül 2 éven keresztül a létező összes orvost és kivizsgálást megjártuk, több nőgyógyász, gasztroenterológus, allergológia, rengeteg vérvétel, belgyógyászat, kardiológia, szemészet, fül-orr gégészet, tényleg, ahova lehetett, elvitt, hogy kiderüljön, mi a bajom. Közben a fájdalmak, rosszullétek, szédülés, folyamatos kimerültség és fáradtság érzése állandósult, ami miatt nagyon sokat hiányoztam az iskolából, persze minden kivizsgálás eredménye negatív lett, így mindenki azt hitte, szimulálok. 

18 évesen több orvos javaslatára pszichiáternél találtam magam, addigra már én is elhittem, hogy "oda való vagyok". Bár a kapcsolatunk nem tartott sokáig, mert legbelül éreztem, hogy más a baj, így az első alkalom után nem mentem vissza többet. 

Mivel senki sem segített, megtanultam együtt élni a tünetekkel, túlélni a borzasztó nehéz mindennapokat, és ez így ment majdnem 10 ÉVIG! Közben sokszor megjártam a sürgősségit, ahonnan persze mindig elzavartak, hogy „menstruációs fájdalom miatt minek megyek oda”, általában meg sem vizsgáltak, csak azt a javaslatot tették, hogy vegyek be algopirynt.

23 éves voltam, amikor annyira begörcsöltem egyik éjszaka, hogy újra ügyeletre kellett menni, a "szerencsém" csak az volt, hogy akkor épp nem menstruáltam, és magas lázam is volt, így megvizsgáltak. A diagnózis vakbélgyulladás, azonnal vittek műteni. Ez volt az első műtétem, közben kiderült, hogy mégsem a vakbelem volt begyulladva, hanem a petefészkem, véres folyadék volt a hasüregemben, és rengeteg összenövés. Máig sem értem, de a műtét során MINDENT úgy hagytak, ahogy volt, egyedül a véres folyadékot szívták le, az endometriózis gyanúja fel sem merült az engem műtő 2 ügyeletes nőgyógyászban és 1 belgyógyászban. Természetesen minden tünetem maradt a régiben.

Később úgy döntöttem, elmegyek egy újabb új nőgyógyászhoz, ekkor voltam 24 éves. Az ultrahang alapján - amin mindkét petefészken ciszta látszott, az egyiken 7 cm, a másikon 8 cm - végre az első engem vizsgáló orvosban felmerült az endometriózis gyanúja. A javaslata az volt, hogy 3 hónap múlva menjek vissza, ha a ciszták nőnek, akkor megműt. 3 hónap elteltével visszamentem, és a ciszták még nagyobbak voltak, mint az első vizsgálaton, így jött a második műtét, ahol végre, a szövettani eredmény megérkezésével, 10 év szenvedés után igazolódott az endometriózis. 

Ez egyrészről megnyugtató volt, másrészről pedig nagyon ijesztő. Ha az ember rákeres erre a betegségre, a sok elkeserítő tünet mellett talán a legijesztőbb a meddőség, aminek a szele 25 éves koromra engem is elért. 

Ekkor volt a 3. műtétem, amit ismét egy újabb orvos végzett, de ennek az eredménye volt a legmegdöbbentőbb. Kiderült, mindkét petevezetőm átjárhatatlan, szinte az összes kismedencei szervemre rá volt nőve az endometriózis, a belekre, húgyhólyagra, petefészkekre, méhre, és minden össze volt nőve mindennel. Szerencsére egyik szervet sem kellett eltávolítani, csak az egyik petefészkemet csonkolni. A helyzetem mégis gyermek ügyben kilátástalannak tűnt.

A műtét után az orvos mosolyogva közölte, hogy sosem leszek képes természetes úton teherbe esni, úgyhogy a felépülés után azonnal csapjunk bele 6 hónap hormonkezelésbe, majd a lombikba, mert minél tovább húzom az időt, annál kevesebb lesz az esély, hogy valaha lehet kisbabám. A hormonkezelést elutasítottam, a lombikot nem, de oda több, mint egy éves várólista volt, így addig - bár az orvosok feleslegesnek tartották - elkezdtünk próbálkozni.

Csodával határos módon - mert erre tényleg 0% esély volt az orvosok szerint - kb. két hét alatt sikerült teherbe esnem: spontán! A műtétet követően, hormonkezelések nélkül. A várandosságom nem volt problémamentes, de a végén császármetszéssel, 40 hét +2 napra megszületett a csodálatos kislányunk.

Sajnos az endometriózis a terhesség alatt sem hagyott békén, a 9 hónap alatt ismét újabb cisztáim lettek, összenőttek a belek, a méh, a méhszáj, de ezt a császár során ahogy tudták, rendbetették.

A kislányom mára már 1,5 éves, makk egészséges, jókedvű kis szeretetgombóc, aki miatt az egész 10 évet, az összes műtétet, fájdalmat, szenvedést kibírnám, végig csinálnám újra, és még ezerszer. Nagyon szerencsések vagyunk a Párommal, hogy ő van nekünk és szebbé teszi az életünket minden nap.

Tudom, hogy nem gyógyultam meg, amíg nem lesz konkrét gyógymód az endometriózisra, nem is fogok, lehet, hogy várnak még rám műtétek és fájdalmak, de már nem félelemmel tekintek a jövőbe, és az endometriózisra, hanem egy "ellenségként", ami bár rengetegszer megtámadott, próbált tönkretenni, de végsősoron mégis megerősített, mert legyőztem! 

A kisebb, laparoszkópos hegek a hasamon mindig emlékeztetni fognak arra, hogy mivel kellett harcba szállnom, de a legnagyobb, császármetszés során keletkezett vágásom mindig eszembe juttatja majd, hogy nemcsak a csatákat, a háborút is megnyertem, megnyertük ellene: a Párom, a Kislányunk és én.

Laura

photo-1503431760783-91f2569f6802.jpeg

Fotó: unsplash.com

Az oldalon általánosan nem szakemberek írnak, posztolnak, így az oldalon olvasottak nem alkalmasak diagnosztizálásra, ha tüneteid nagyon hasonlóak, felvetődött benned, hogy te is ezzel a betegséggel küzdesz, keress fel egy endometriózis kezelésben jártas orvost, szakembert. Az oldalon olvasott történetek egyedi, szubjektív véleményeket tartalmaznak, lehet, hogy rád nem jellemzőek, ha mégis magadra ismertél egyes tünetek alapján, keres fel egy endometriózis specialistát, nőgyógyászt.

A blogon a legtöbb történet anonim, vagy megváltoztatott keresztnévvel olvasható. Az érintett intézmény, orvos sok esetben szándékosan megváltoztatott jellemzőkkel szerepel bennük, mindenki személyiségi jogait tiszteletben tartva. A történetek szereplőivel kizárólag az Ő beleegyezésükkel lehet felvenni a kapcsolatot, amennyiben erre lenne szükséged, írj üzenetet ide: endotamogato@gmail.com

 

Egészséget és boldog babavárást kívánunk.

Endometriózis Támogató Blog szerkesztőcsapata

 

Kövess minket a facebookon is:

Zárt facebook csoportunk: Endometriózis Támogató Csoport

Nyilvános facebook oldalunk: Endometriózis Támogató Közösség

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozistamogato.blog.hu/api/trackback/id/tr1014544004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Endometriózis Támogató

A blog célja, hogy az Endometriózis Támogató Csoport tagjainak történeteit megosszuk mindazokkal, akik valamilyen formában érintettek. Sorstársak, családtagok, barátok, segíteni vágyók. A történeteket anonim módon jelentetjük meg. Célunk nem az, hogy betegeket zászlónkra tűzzünk, csupán történeteikkel jelezni kívánjuk, hogy az otthonukban ülő, éppen tanácstalanul az interneten böngészők is tudják, nincsenek egyedül.

Friss topikok

Címke feed

  • Vilnius kincsei
  • Gyönyörű miniatűr festmények              
  • A Himalája legszebb túrája, az Everest trek
  • Az Igazi kaland 5.
  • Átkozottak erdeje: Darkwood (PS4) teszt
  • Megváltozott gyerekkor, megváltozott képességek
  • STÍLUSOK 1 - WABI SABI