Visszakaptam az életem, de a lelkem soha nem lesz a régi

Nem szoktam elmondani a történetemet nagyon senkinek, mert az emberek elkezdenek sajnálkozni. Ezt pedig nem szeretem, de úgy érzem, hogy most egy jó ügy érdekében megteszem.

2010-ben (25 évesen) döntöttünk úgy a párommal, hogy babát szeretnénk. Egészségügyi dolgozóként sajnos sokmindent hall az ember (többet, mint egy laikus). Mivel előtte 8 évig szedtem fogamzásgátlót ezért tudtam, hogy nem 1 hét kell ahhoz, hogy teherbeessek. Ki kellett ürülnie a szervezetemből a gyógyszernek. 2 évig próbálkoztunk, utána fordultunk orvoshoz, kértünk segítséget. A nőgyógyász UH-n cystákat látott (fájdalmat akkor még nem okozott), majd 2011 végén csinált egy átjárhatósági vizsgálatot és a cystákat kiszívta. A műtét után a havi menstruációim egyre fájdalmasabbak lettek, olyan szinten, hogy a legerősebb fájdalomcsillapitó sem használt. Már kombinálva is edtem a gyógyszereket, de semmit nem segítettek. A derekamba is kisugárzott a fájdalom, a székletemen vér volt, friss, élénkpíros színű vér, ráadásként nagyon nehéz és fájdalmas volt a székelés. Ezekben az időkben puffadtam is. Soha nem felejtem el, egyik ilyen alkalommal reggel a földön kuporogtam és sírtam a fájdalomtól. Felhívtam a főnökömet, hogy nem tudok menni dolgozni. Elmondtam neki, hogy miért, mire az ő válasza az volt, hogy

„ne színészkedjek az nem fáj annyira”!

 

A székleten lévő vér miatt elmentem egy sebészhez, aki annyit mondott nekem a vizsgálat után, hogy nem aranyerem van. Menjek el a nőgyógyászhoz mert a végbélen keresztül kitapogatott egy csomót, de nem tudta, hogy mi az. A nőgyógyász UH-val nem látott semmit csak cystákat. 2012 februárban úgy döntött, hogy laparoszkóppal megnézi és mintát vesz belőle, mert a panaszaim, tüneteim nem szűntek.

Meglett a diagnózisom: Endometriózis ami már kezdte áttörni a végbél falát. A műtét során talált ciszta és az endometriózis miatt azt mondta nekem, hogy nehezen fogok teherbeesni, valószínű, hogy emiatt nem sikerült eddig sem, lombikprogramot javasolt. Diétáznom is kellett, amikor így is alig értem el az 50 kg-ot. Az első beültetés után a sok hormoninjekció miatt a petevezetők feltöltődtek folyadékkal és sajnos elvesztettem a két beültetett petesejtet. A hormonkezelések miatt teljesen megbolondult a szervezetem és polycystás ováriumom lett. Ekkor visszairányítottak a nőgyógyászomhoz, ismét laparoszkóposan ki kellett tisztítani (2013, november), de annyira hanyag volt az orvos, hogy a műtét közben kilukasztotta a vékonybelemet 3 helyen, nem vette észre és bezárt. Egy nap múlva életmentő műtéten estem át, sztómával hagytam el a kórházat. 11 hónapig éltem vele, elmondhatatlanul megalázó helyzet volt, bár ez nem az endometriózishoz tartozik. 2 hétig altattak az intenzíven, tüdőgyulladást, has-és mellhártyagyulladást kaptam amiatt, hogy egy napig tele volt a hasam gennyel, széklettel, nem kívánom senkinek, hogy átélje.

Minezek után 2014. februárban Pécsre mentem Dr. Orbán Lajoshoz és Dr. Koppány Miklóshoz, áprilisban megoperáltak. Kivették a baloldali petefészkemet, az egész egy nagy endometriózis ciszta volt, a húgyvezeték felett, mint egy hidat képezve nőtt az endometriózis bele a vékonybélbe és a patkóbél irányába, ahol be is tört a bélrészbe, így a bélből 30 cm rezekálniuk kellett. Illetve kivették még a petevezetőket is.

A műtét után végre megszűntek a fájdalmaim, ami a menstruáció közben kínzott, minden nemszűnt!

 

2014 október közepén megszabadítottak a sztómától is, örültem és boldog voltam! Azt javasolták az orvosok, ha gyermeket szeretnénk, most próbálkozzunk lombikkal, addig amig újra ki nem újul a betegség. Nagyon sokat gondolkodtunk, mi lenne a helyes lépés. Megpróbáltam összerakni logikusan és egészségügyis fejjel, miért jutottam idáig. Csak arra tudtam gondolni, hogy a lombik során alkalmazott hormon-bomba gyorsíthatta fel nálam az endometriózis burjánzását. Nem azt mondom, hogy az okozta a betegségemet, mivel már 2012-ben diagnosztizálták, de a hormon olyan hatással volt rá, amitől mindenhova szétterjedhetett rövid idő alatt, hatalmas károkat okozva.

Így úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk az életemet, mert 2013 novemberében majdnem ottmaradtam, és örökbefogadunk egy babát. 2015. januárjában el is kezdtük a papírmunkát, tanfolyamot, hatósági ellenőrzéseket. 2015. június 2-án kézhez kaptuk a határozatot, hogy örökbefogadó szülők lehetünk és várólistára kerültünk. Ugyanezen a héten telefonáltak nekünk, hogy van egy újszülött kislány. Ha szeretnénk megnézhetjük és örökbefogadhatjuk. A gyorsaság annak volt köszönhető, hogy elfogadóak voltunk a roma származás felé, nem volt származási kikötésünk. Következő hét keddjén haza is hoztuk a mi szemünk fényét!

Az öröm nem tartott sokáig. 2017 nyarán, a műtéttől számítva 3 év után erős fájdalmak lettek menstruációkor és a derekamba sugárzott ismét, illetve újra véres volt a székletem, puffadtam. Felkerestem az orvosaimat, Ők majdnem elhajtottak engem, azzal a szöveggel, hogy a műtéttől számítva 8-10 évig panaszmentesek szoktak lenni a betegek, de ha már eljöttem akkor elküldenek egy kontrasztanyagos MR-e. A 3 év alatt semmilyen gyógyszert nem kaptam és diétát sem tartottam. Az MR megmutatta, hogy újra kiújult a betegségem. 2018 áprilisában újra megoperálak.

sadness-3434515_1280.jpg Fotó illusztráció: pixabay

Megbeszéltem az orvosaimmal, hogy pakoljanak ki, ezt szerettem volna, nem láttam más kiutat.

 

Ott voltam 33 évesen, 5 műtéttel a hátam mögött és van egy 3 éves kislányom, akinek én vagyok a mindene. Nem akartam, hogy azt lássa, 3 évenként az anyukája a kórházban fekszik vagy éppen otthon a földön fetreng a fájdalomtól. Az orvosom annyit mondott, hogy az előzményeket figyelembe véve helyesen döntöttem, Ő is jó megoldásnak tartotta. Az endometriózis a féregnyúlvány tövében volt és sajnos a vékonybelemből ismét reszekálni kellett egy darabot.

A műtét óta nincs menstruációm (34 éves vagyok), nincsenek fájdalmaim sem. Hormonpótló gyógyszert és D-vitamint szedek. Testileg jobban vagyok, de a lelkem már soha nem lesz a régi. Mikor látok egy terhes anyukát, akkor nagyon magamba tudok zuhanni.

Édesanyám saját magát okolja, hogy nekem ez a betegségem van, hogy idáig eljutottam. Ő úgy gondolja, hogy anno mikor velem terhes volt, biztos elrontott valamit. A párom sokat segített nekem lelkileg és testileg egyaránt. Nélküle nehéz lett volna végigcsinálni.

Örülnék, ha történetem felnyitná a szemeket: komolyan kell venni az endometriózis kezdeti tüneteit is, illetve jó lenne, ha megtalálnák a gyógymódot, hogy soha többet ne kerüljön senki ilyen helyzetbe, mint én.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, velem vagytok!

Emese

 

Az oldalon általánosan nem szakemberek írnak, posztolnak, így az oldalon olvasottak nem alkalmasak diagnosztizálásra, ha tüneteid nagyon hasonlóak, felvetődött benned, hogy te is ezzel a betegséggel küzdesz, keress fel egy endometriózis kezelésben jártas orvost, szakembert. Az oldalon olvasott történetek egyedi, szubjektív véleményeket tartalmaznak, lehet, hogy rád nem jellemzőek, ha mégis magadra ismertél egyes tünetek alapján, keres fel egy endometriózis specialistát, nőgyógyászt.

A blogon a legtöbb történet anonim, vagy megváltoztatott keresztnévvel olvasható. Az érintett intézmény, orvos sok esetben szándékosan megváltoztatott jellemzőkkel szerepel bennük, mindenki személyiségi jogait tiszteletben tartva. A történetek szereplőivel kizárólag az Ő beleegyezésükkel lehet felvenni a kapcsolatot, amennyiben erre lenne szükséged, írj üzenetet ide: endotamogato@gmail.com

Egészséget és boldog babavárást kívánunk.

Endometriózis Támogató Blog szerkesztőcsapata

Kövess minket a facebookon is:

Zárt facebook csoportunk: Endometriózis Támogató Csoport

Nyilvános facebook oldalunk: Endometriózis Támogató Közösség

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozistamogato.blog.hu/api/trackback/id/tr2914663397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lilli_Csiribiri 2019.03.04. 19:19:06

Egyébként szerintem példaértékű, hogy milyen racionális döntést tudtál hozni. Megmaradt az életed az egészséged, a férjed nem lett özvegy, a gyereked kapott családot, nagyon sok ember életét tetted jobbá.

csakférfi 2019.03.04. 19:20:18

" műtét óta nincs menstruációm (34 éves vagyok), nincsenek fájdalmaim sem. Hormonpótló gyógyszert és D-vitamint szedek. Testileg jobban vagyok, de a lelkem már soha nem lesz a régi. Mikor látok egy terhes anyukát, akkor nagyon magamba tudok zuhanni."

Örülj a gyerekednek! Lényegtelen ki szülte...Te vagy màs!

"és van egy 3 éves kislányom, akinek én vagyok a mindene. "
Ez a lényeg. Mindannyiunknak van màr "múltja".
Én 52 vagyok.
Fel a fejjel......!
Semmi szégyelleni valòd nincs.
:)

Endometriózis Támogató

A blog célja, hogy az Endometriózis Támogató Csoport tagjainak történeteit megosszuk mindazokkal, akik valamilyen formában érintettek. Sorstársak, családtagok, barátok, segíteni vágyók. A történeteket anonim módon jelentetjük meg. Célunk nem az, hogy betegeket zászlónkra tűzzünk, csupán történeteikkel jelezni kívánjuk, hogy az otthonukban ülő, éppen tanácstalanul az interneten böngészők is tudják, nincsenek egyedül.

Friss topikok

Címke feed

  • Helló tavasz, már nagyon vártunk!
  • Dolgoztassuk meg core izmainkat, megéri!
  • „Minden szerepben van valami az adott színészből”
  • Könyvkritika: Philippa Gregory: Az utolsó Tudor (2018)
  • Ezeket a történelmi összefüggéseket így nem tanítják sehol
  • A legendás Grand Hotel Hungaria, Budapest első modern szállodája
  • Ételek a jövőnkért